Mi a baj az áfacsalás elleni csodafegyverrel?

Van egy nagyon egyszerű eszköz az áfacsalások visszaszorítására. Úgy hívják, hogy fordított áfafizetés, és most ezzel próbálkozik a magyar kormány is. De vajon miért nem vetették be eddig, ha egyszer kéznél volt?

Normális esetben talán senki sem kapta volna fel a fejét arra a hírre, hogy a magyar kormány novemberben az Európai Bizottsághoz fordult azt kérve, hogy a cukor esetében bevezethesse az úgynevezett fordított áfafizetést. Az elmúlt hetek azonban – nagyrészt Horváth András korábbi adóhivatali dolgozó színre lépésének eredményeként – attól voltak hangosak, hogy zavartalanul folyik Magyarországon az áfacsalás különböző termékekkel, köztük a cukorral.

A fordított áfafizetés ezeknek a visszaéléseknek a megfékezésében segítene. De vajon mi is ez a módszer? A megértéséhez először vegyük végig a hagyományos áfafizetési eljárást.

Ha bemegyünk egy hipermarketbe, lényegében minden termék, amit ott megveszünk, a normál, a szakzsargonban egyenes áfafizetésnek nevezett rendszeren megy keresztül. Egy példán mutatjuk be a folyamatot. A termelő nettó 1000 forint plusz áfáért (a legtöbb terméknél az áfa 27 százalék), azaz 1270 forintért adja el a terményét egy feldolgozónak, legyen A Kft. a neve. Az A Kft. feldolgozza, csomagolja a terméket, eladja nettó 1500 forint plusz áfáért (1905 forintért, amiből 405 forint az áfa) egy nagykereskedő cégnek, legyen B Kft. a neve. Ez a B cég 2000 nettó plusz 540 forint áfáért eladja a terméket a C hipermarketnek, amelytől mi megvesszük 3810 forintért (nettó 3000 forint plusz 810 forint áfa).

Az áfarendszeren ez a következőképpen megy át. A termelő bevallja és befizeti a 270 forintnyi áfát. A feldolgozó A Kft. bevallásában feltünteti, hogy lenne 405 forintnyi fizetendő áfája, de van 270 forint levonható áfája is, a kettő különbségét, 135 forintot kell befizetnie az államkasszába. A nagykereskedő B Kft. bevallásában jelzi, hogy 540 forintnyi befizetendő áfája mellett van 405 forint levonható áfája, így ő végül 135 forint áfát utal az adóhatósághoz. A C hipermarket a 810 forint fizetendő és 540 forint, a beszerzése után levonható áfa különbségét, 270 forintot fizet be a költségvetésbe. (Valójában a termelő is levonhatja a termékének előállításához felhasznált anyagok áfáját, a folyamatban a lényeget azonban nem érinti, így ettől eltekintünk.)

Az állam összesen 810 forintnyi áfával gazdagodik, épp annyival, mint amennyi a hipermarketben vett áruban az áfatartalom, de ezt a lánc négy szereplője egymás között megosztva és időben is szakaszolva fizeti meg.

 

Így trükköznek a csalók

Az egyenes áfafizetés a csalók kedvenc terepe. Azt használják ki, hogy az áfafizetés és az áfa levonása két külön céget érint. Az A cég az áfával növelt, bruttó áron számláz B cégnek, A cég azonban nem vallja be, nem fizeti be – a példánál maradva – a 270 forint áfát, B cég azonban visszakéri, levonja ezt a 270 forintnyi áfát. Lehet, hogy B cég nem is tud arról, hogy A cég svindlis. Az államnak nincs arra kapacitása, nincs annyi adóellenőr, hogy minden egyes cég áfabefizetését és -levonását, -visszaigénylését megnézze, levizsgálja a cégeket. Ezért ha szerencséje van A cégnek, az állam nem jön rá, hogy bár az áfát kiszedte B cégtől (hiszen a bruttó árat fizeti ki neki B cég), de azt nem fizette be. Végső soron azonban az A cég az államot lopja meg, hiszen B cég visszakapja az áfát az államtól, azt a 270 forintnyi áfát, amelyet ő az áru vásárlásakor a bruttó árban kifizetett A cégnek.
Ennek a csalási módszernek a megakadályozására találták ki a fordított áfát. Ez úgy működik, hogy a cégek egymás között a nettó áron számláznak. A konkrét példánál maradva, a termelőnek 1000 forintot fizet az A feldolgozó cég, és utóbbinak a dolga az áfa állam felé való rendezése. Az A cég bevallásában feltünteti, hogy van 270 forintnyi áfa, amit a fordított adózásban neki kell befizetnie, de ugyanezzel, egy másik sorban szembe is állítja a 270 forintnyi áfát, mert azt le is vonhatja. Pénzmozgás nem történik az állam felé. Amikor B cég átveszi az árut, akkor neki kell befizetnie és egyszerre levonnia a 405 forintnyi áfát, így ő sem fizet az adóhatóságnak. A C hipermarket bevallásában feltünteti, hogy a B cégtől vásárolt, ez után az ügylet után 540 forintnyi befizetendő és ugyanennyi levonható áfája van.

Amikor aztán megvesszük – egy természetes személy megvásárolja – a hipermarketben az árut, akkor a C hipermarketnek a dolga a 810 forintnyi áfát bevallania és befizetnie az államkasszába. (Azért az ő dolga, mert ő áfaalanynak minősül, a természetes személy nem áfaalany, nincs adószáma.)
Végső soron az állam itt is 810 forintnyi áfához jut, ugyanannyihoz, mint az első esetben, a normál, egyenes áfafizetésnél. Két lényeges különbség van. A fordított áfafizetésnél egyszerre, csak az utolsó lépésben jut a pénzéhez az állam, akkor, amikor egy ember megveszi a terméket a boltban. Itt azonban szinte biztosan meg is kapja jussát az állam: az A cég nem tud csalni, mert a bevallásában azonnal feltűnik az adóhatóságnak, hogy ha a befizetendő és a levonható áfa nem egyezik meg, a számítógép automatikusan kidobja ezt a céget levizsgálásra.

Csak első ránézésre csodafegyver

A fordított áfa azonban mégsem elterjedt módszer, és nem véletlenül. Ahhoz, hogy egy európai uniós ország bevezethesse egy adott termékre, szolgáltatásra, ügyletfajtára, az Európai Bizottság jóváhagyása kell. Brüsszel azonban több okból sem híve a fordított adózásnak. Ha bevezetik egy termékre, az áfacsalók átnyergelnek egy másikra. Akik abból élnek, hogy hosszú céges hálózatokat hoznak létre csak azért, hogy az árut ténylegesen vagy csak papíron utaztassák keresztül-kasul az országon, rendszerint közbeiktatva külföldi cégeket is, de az áfát nem fizetik be, van abban rutinjuk, hogyan bújjanak el a csalókat üldöző, de sokszor nehézkes adóhatóság elől, egy másik terméknél játsszák el a trükközést.

Nemcsak terméket váltanak könnyen, hanem országot is. Romániában 2011 nyarán vezették be a gabonakereskedelemre a fordított áfafizetést, mert a szervezett adócsaló csoportok befészkelték magukat ebbe a szektorba. Ekkor átjöttek Magyarországra az áfacsalásra specializálódott vállalkozások. 2012 nyarán aztán itt is bevezették a fordított áfát a gabonakereskedelemben, erre Szlovákiába mentek a csalók, most ők szenvednek az áfacsalástól – ahogyan arra rávilágított tanulmányában Horváth András, az adóhivatal egykori dolgozója, aki azzal vádolja a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt, hogy szemet huny egyes befolyásos cégek csalásai felett. A NAV tagadja ezt, és jogi lépéseket kezdeményezett Horváth ellen.

Ha Brüsszel bele is megy abba, hogy egy adott terméknél, szolgáltatásnál fordított áfát alkalmazzon a kérvényező ország, akkor is adódnak problémák. Főként akkor, ha olyan termékeknél vezetik be a fordított áfát, amelyet a lakosság nagy tömegben fogyaszt, és a fogyasztó megy az áruért, nem a lakcímére hozzák – mondja Földes Balázs, a KPMG adótanácsadó cég igazgatója. Ha például a lisztnél lehetne fordított áfázni, akkor hirtelen sok millióval megnőne a kiváltott vállalkozói igazolványok száma, megszaporodnának a céges adószámok. Beáll az ember a sorba a hipermarketbe, a kasszánál bemond egy cégnevet és adószámot, és máris a nettó árért kapja meg a lisztet, vagyis a 27 százalékos áfát nem kell befizetnie. A lisztet hazaviszi, süt és főz vele a konyhájában, majd saját maga el is fogyasztja az ételt. Ezzel kijátszotta a rendszert. Magánszemélyként saját használatra áfával növelt áron kellett volna megvennie a lisztet, de ő cég nevére vette, megspórolva a 27 százaléknyi áfát.
A hipermarket pénztáros kérhetné, hogy a céges adószámot bemondó személy igazolja magát és jogosultságát. Ennek ellenőrzéséhez az üzletnek egy informatikai rendszert kéne lefejlesztenie, amely naprakész információkat szív be az adóhatóság oldaláról.

Képtelenség ellenőrizni

A gond ott van, hogy nagyon nehéz lefülelni azt, aki néhány kiló liszttel csal. Nincs arra elég revizor, sem más kapacitás, hogy az adóhivatal kiszúrja ezt az ügyeskedőt. Amikor az adóellenőr vizsgálódik a hipermarketnél, amelynek egyetlen üzletében is naponta sok ezer vagy tízezer fordított áfás számla képződik, akkor meg kéne néznie minden egyes számlán, hogy melyik cégnek a nevére kérték. Öt kiló lisztnél 150 forint elcsalt áfa nem nagy pénz. De ezt naponta sok tíz- vagy százezren megjátszhatják az országban, és máris óriási összegtől esik el a költségvetés.

Létezik ma is egy eszköz arra, hogy a hipermarket minden egyes fordított áfás számlát kérő vásárlójáról és az ügyletekről legyen nyilvántartás. Az úgynevezett belföldi összesítő nyilatkozatban fel kell tüntetni, hogy a hipermarket milyen értékben mikor és kinek adott el árut. Most csupán azokat az ügyleteket kell gyűjteni itt havonta, amelyek áfatartalma eléri a kétmillió forintot.

A csalások kiszűrése érdekében ezt az értékhatárt kellene levinni jóval alacsonyabbra, mondjuk 50 forintra. Így lényegében minden, a 150 forintot elcsaló lisztvásárló ügylete is bekerülne az adatbázisba – magyarázza egy névtelenséget kérő, adóigazgatási tapasztalatokkal is rendelkező jogász. Ekkor azonban az összesítő nyilatkozat óriásira duzzadna, komoly adminisztratív terhet okozva a hipermarketnek és a legkisebb boltoknak is – utóbbiak a szűkösebb anyagi lehetőségeik miatt erre aligha tudnának lefejleszteni egy informatikai rendszert.

A költségvetés sem bírná el

Költségvetési okai is vannak annak, hogy a legtöbb ország tartózkodik a fordított adózás bevezetésétől. Ha csak egy-egy termékre terjesztik ki, akkor még kezelhető a költségvetésből egyszeri tételként kieső bevétel. (A hagyományos áfafizetésnél több részletben jut hozzá az áfához az állam, a fordított áfánál csak a hosszú termelési-értékesítési lánc végén.) Ha viszont minden terméknél egyszerre vagy majdnem egyszerre állna át a rendszer a fordított áfára, akkor finanszírozási nehézség állna elő, óriási összegű kölcsönt kellene felvennie az államnak, hogy a likviditási problémát képes legyen menedzselni.

Nem véletlen, hogy éppen ezek miatt a nehézségek miatt általában olyan területeken engedélyezte Brüsszel a fordított áfafizetés bevezetését, ahol jellemzően vállalkozás a végső felhasználó, nem pedig magánszemély. A másik elvárás az, hogy a termék jól beazonosítható legyen, és könnyen nyomon lehessen követni. Magyarországon néhány termék, illetve szolgáltatás esetében van érvényben a fordított adózás: többek között a fémhulladékokra, az építőipari szolgáltatásokra és a gabonakereskedelemre. Az EU-ban jellemző még, hogy a nyers fémekre, fára, mobiltelefonra, számítógépekre, mikrochipekre, távközlési szolgáltatásra, áram- és gázértékesítésre alkalmaznak fordított áfát – sorolja Földes Balázs.

Ezek az áruk, szolgáltatások azért kedvencei az árukat cégláncolatokon át utaztató csalóknak, mert vagy nagy értékű, de kis tömegű, így könnyen mozgatható áruk (mobilok, chipek, elektronikai eszközök), vagy nem beazonosítható a konkrét áru (nincs gyártási szám, így nem lehet megmondani, melyik öt tonna búzaszállítmány ment egyik raktárból a másikba). A szellemi termékeknél, jogoknál (ilyen széndioxid-kvóta és a vele való kereskedelem) az adóhatóságnak nagyon nincs ütőkártyája a csalók ellen, kénytelen elfogadni a cég érvét, hogy üzletpolitikai célzattal adja-veszi ezeket a jogokat, szellemi termékeket – magyarázza a KPMG szakértője.

A problémák miatt az EU csak kemény feltételek teljesítése esetén adja meg az engedélyt a kérvényező országnak, hogy egy adott termékre bevezethesse a fordított adózást. Az országnak igazolnia kell, hogy a szektorban súlyos a helyzet, elburjánzott az áfacsalás, azonnal kell cselekedni. Az Európai Bizottság azonban csak akkor bólint rá a kérvényre, ha az ország bemutatja, hogy vannak konkrét elképzelései, akciótervei az áfacsalás felszámolására, de azok kidolgozására, gyakorlatba való átültetésére pár évre szüksége van, a helyzet kezelése azonban nem várhat, ezért erre az átmeneti időre kéri a fordított áfa bevezetését.

Lehet persze, hogy idő közben az Európai Bizottság belemegy abba, hogy az átmeneti időt meghosszabbítsa. Ez történt nemrég is, amikor Brüsszel beleegyezett abba, hogy a gabonakereskedelemre az eredetileg engedélyezett 2014 közepe helyett egészen 2018-ig fenntarthassa Magyarország a fordított áfát.

 

 

Forrás: www.origo.hu